Bükkzsérc

A szeretet halkan, csöndben, hosszan érleli ajándékait. Sosem hirdeti magát. Sosem hangsúlyozza saját fontosságát, hiszen nem is tud önmaga fontosságáról. Ebben van ereje, befogadó és megtisztító tisztasága.

Így vártak bennünket Orláék napok, hetek, hónapok, évek óta bükkzsérci otthonukba. Nem haragudtak, amikor nem tudtunk menni - hanem örültek, hogy most menni tudtunk.

Bükkzsérc a lassan már búcsúzó nyár ajándéka volt mindnyájunknak. A természetvédelmi terület határán fekvő kert szellemi, lelki értékek kertje is! Eleink életét, sorsát őrző népművészeti tárgyaké, fotográfiáké, imádságé. És testi táplálékok kertje! A napérlelte gyümölcsök mellett kemencében sült csülök, házi borok vártak és tápláltak - a ház Gazdáinak munkái!

S micsoda meglepetés a Művelődési Ház nagy közönsége, Bükkzsérc apraja-nagyja, vidámságot hozó gyerekek, délutánjukat nekünk ajándékozó fiatal felnőttek és mosolygó, fiatalszemű idősebbek! Köszönjük, hogy átélhettük Veletek az idősödő Sára keserű kacagásból mély zokogássá lett örömét, mikor megtudja s megtapasztalja, hogy gyermeket vár; hogy megélhettük Lea és Ráhel testvéri és házastársi drámáját s az ezen túl is oldhatatlan testvéri kötelék erejét; hogy láthattuk, hogyan öltöztetik Esztert királynévá; hogy átélhettük Dávid és Góliát küzdelmét - és végül a hiábavaló küzdelem keserűségét feloldó, csodálatos halfogást.

Elmentünk Bükkzsércre, mert azt mondták, örömöt viszünk oda - de mi találtunk örömre. Elmentünk, hogy játsszunk másoknak - de mi voltunk a megajándékozottak. A hazaút naplementéjével is a hegyek mögött. 

                                                            Tompa Zsófia