Mielőtt folytatnánk, térjünk még vissza egy pillantásra a FÖLD-höz, az ő fájdalmaihoz. Ránézhettek a jelenetbeli megsebzett, szenvedő Föld arcára:
Fotók: Petus Pál
ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
Jézus a porba ír...
Sziszi:
"A házasságtörő asszony történetét játszottuk, amit most Jézus szerepéből élhettem át.
- Megkövezni! Megkövezni! Az ilyen ringyót meg kell kövezni! - ordította egy csapat fenevad, és rángatta a halálra rémült szerencsétlent.
- Az vesse rá az első követ közületek, aki még nem vétkezett.
Jézus a porba ír. Sokáig, nagyon sokáig. Mert az a sok felbőszült, magát különbnek tartó ember mind küszködik most a tükörrel, amit elé tartottak.
Van, aki elfoglaltságra hivatkozva elsiet. Van, akiben feltámad az együttérzés. Van, aki bocsánatot tud kérni. Meglátja az embert önmagában - és a másikban.
Jézus a porba ír. Sokáig. Nagyon sokáig. Mikor mindenki elmegy, odalép az asszonyhoz, és fölemeli. Ez a pillanat megdöbbentett. Az asszony arca. Már alig élt. Nem volt ő irigylésre vagy gyűlöletre méltó. Fájt, mélyen átjárt a szenvedése. A ruhámmal letöröltem a könnyeit.
- Én sem ítéllek el. Menj és többet ne vétkezzél - mondja Jézus. És már tudtam, nem azért, hogy betartassa a törvényt. Hanem azért, hogy óvja őt a szenvedéstől. Hogy óvjon minket. Engem.
Mert szereti. Mert szeret."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése