Váli morzsák - folytatódik!

 

Emlékeztek még, hogy jelzett vissza a "morzsák" első részében a FÖLD szerepéből Zenta?
"Szenvedtem attól, hogy művelés alá vontak durva kezek durva eszközökkel....
...De mégis szerettem ezt az emberpárt, így mikor Ádám visszaadta lelkét Teremtőjének, én beborítottam őt jótékony szemfedőként. ..."
Egy különleges vers, sok párhuzammal Föld-Zentának a jelenetben megélt érzéseivel, így vall erről:

 Asik Veysel: Kara Toprak - Fekete Föld

Testvér, tudod, két karommal sokat öleltem, sokat öleltem
Hű barátom, felem, fekete földem, fekete földem
Hasztalan fáradtam, mentem, erőm vesztettem
Hű barátom, felem, fekete földem, fekete földem

Adott juhot, adott bárányt, adott hűs tejet,

Adott áldott gyümölcsöket, húst és kenyeret

Ha meg nem sebeztem, kevesebbet termett
Hű barátom, felem, fekete földem, fekete földem

Ölét vassal megnyitottam, felhasítottam,

Szép arcát szaggattam, téptem, körömmel martam

Mégis rózsát adott nekem, nem tövist kaptam
Hű barátom, felem, fekete földem, fekete földem

Levegőből bármit várok, csak levegőt kapok

Föld felé fordulok, imádságot hallok,

Földtől elszakítva testvér, jajj, mire is jutok,
Hű barátom, felem, fekete földem, fekete földem

Ha valaki érdemes lesz e nagy titokra,

Halhatatlan munka marad utána,

Egy napon Veyselt is magába zárja
Hű barátom, felem, fekete földem, fekete földem.

Asik Veysel vak török énekmondó, versét Dani idézte meg az emlékezetes kiűzetés-jelenet után.