András sorait olvasva visszatér a tábori napok varázsa. Katartikus pillanatokat idéz meghitt hangú levelében.
András a csoport bal szélén a váli napsütésben :-)
Kedves barátaim !
Elnézést kérek, hogy én csak ily megkésve „görgetem” elétek a morzsáimat. Az eddigi nyári táborok közül ezt élveztem a legjobban. Kezdetben volt bennem egy kis aggodalom, mert én nem elsősorban a rögtönző színészi mesterség gyakorlásáért mentem, hanem miattatok. Egyszerűen csak azért, hogy együtt legyünk és gyönyörködhessem bennetek, mert nagyon nagyra értékelem azt, amit csináltok. Aztán végül is szépen belefolytam a játékba, mert sikerült az együttlét részének és nem feladatnak tekintenem.
Feltöltődtem Veletek, a baráti légkör feloldotta a gátlásaimat. Igaz, csak két napot voltunk együtt, de azalatt is sok emlékezetes és megható pillanatot megéltem. Nagyon szép volt az a feladat , hogy mutassuk be egy személyes istenélményünket. Mennyi őszinte és mély kitárulkozás, önvallomás, dráma és katarzis!! Megható volt, ahogy Béla megerősítette köztünk Irén jelenlétét és csendesen szolgált a kamerájával. Aztán mivé is lett az a spontán jelenet, amikor elkérte a társulattól Irén delfines kendőjét! Ahogy lassan köré fonódtunk, átöleltük és énekelve simogattuk, az olyan esszenciája volt az emlékező, felemelő és megtartó szeretetnek, ami megmutatta a Társulat igazi erejét!
Aztán megrendítő volt számomra az a játék is, amikor a mennyei színen kellett visszaemlékeznünk a szerepünk szerinti földi életünkre és erről beszélni a teremtő Atyával. Ami akkor és ott történt –azt hiszem- az mindenkinek a „magánszínháztörténeti” csodája lehet. Zsófi átlényegült érző és a szeretetlenséget, az elveszettséget sirató Atyaistenné. Én azt hiszem, abban az átlényegülésben valóban az Isten közölt velünk valamit. Marci bolyongása Júdásként szintén nagyon megérintett. A centinként arrébbrugdosott fémdoboz hangját még most is hallom.
Aztán eszembe jut még a saját „tanúságtevő” jelenetem a kapott tehetségről. Annyira jó volt, hogy az Istent „megtestesítő” Dudó kicsit később érkezett és így el lehetett sütni, hogy még tovább kell esdekelnem az érintő kegyelemért.
Köszönöm az őszinte és mély beszélgetéseket. Köszönöm, hogy lelkes pártoló tagként is teljes értékűnek érezhettem magam közöttetek. Bocsánat, hogy minden említésre méltó élményről és alakításról nem tudok beszámolni. Túl hosszú lenne, hogy leírjam.
Köszönöm Tündének és Ildikónak, hogy kreatív ötleteikkel, szeretetükkel és bizalmukkal kihozták belőlünk azt, amire az adott pillanatban képesek voltunk.
Baráti ölelés mindenkinek: András
( Ja, és a közös dobolás, zenélés is nagyon jó volt!!! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése