Folytatjuk a Teremtésvédelmi konferencia részeként megtartott bibliadráma workshop-beszámolót! (Őriszentpéter-Szalafő, 2016. ápr.30.)

 "István is beszalad egy ölelésre... Ez erőt ad - ismerős arc a messzi idegenben, mely azért mégis otthonos, kis, fehér templomával, csöndjével, tavaszi fényeivel, tiszta szándékú embereivel.

Félünk kicsit, hogy minden jól sikerüljön - de ahogy játszani, zenélni kezdünk, tűnik is tüstént izgalmunk, s válik örömmé, vezetőként, zenészként is részvétellé. Őselemek (víz, föld, tűz, levegő) hangjai leszünk, majd érzéseké, embereké. Kérdéseket mondunk egy-egy szereplőről, nem kijelentéseket. Az ember kevés ahhoz, hogy kijelentsen. Bárkiről, bármit. De ha a kérdések szíven találnak vagy megmozgatnak bennünk valamit, ahhoz közünk van. Így a játékosok közül abból lesz Noé, fiú (Sém, Hám, Jáfet), feleség, anya, segítő vagy épp zúgolódó szomszéd, akit szíven találnak az adott karakter sorsának kérdései.

És megelevenedik minden: belső vívódások Isten nonszensznek tűnő kérése kapcsán (építsünk bárkát a sivatagban, mikor emberemlékezet óta csepp eső nem hullt?), atya-fiú kapcsolatok, testvérek, hitvesek feszültségei s megbékélései, bárkaépítés, állatok öröme s félelme (apukája hátán ülő kisfiú érdeklődő figyelme - ők a puputeve!), vihar, galamb- és zöldág-reménység, a bárkából szabadulók sétája ki a templomkapun át a fénybe - s végül a szivárvány, melyet saját testükből építenek a drámajátékosok Tünde végig éberen jelenlévő, s ugyanakkor szabadon is, játszani is engedő vezetésével.

A játék után beszélgetés a napmelengette templomkertben - keresztény felekezetek párbeszéde: a teremtésvédelem Isten szeretetének megbecsülése, lelkiség és hétköznapi gyakorlat egyidőben.

Tökös-mákos rétessel záruló ebédünk után hazaindulunk hármasban - de nem ám egyenesen! Az Őrség nem ereszt. Tavaszi sétát teszünk a múltban - a vidék apró, de gazdag skanzenében. S hazafelé "Skóciában" járunk: egy dombok között kanyargó, keskeny tó partján ülve mártogatunk antipastit. Majd néhány órás kocsiút a Medvébe, közösségünk térbeli szívébe, ahol otthon vagyunk."

                                                                                            Tompa Zsófia