Adventre készülve

   Az Adventre való ráhangolódásra nyújtott lehetőséget a Klebelsberg Kultúrkúria december 2-án, advent első vasárnapján a Meglepetés Színház fellépésével. A közönség kérései főképp az ünnepkör körül összpontosultak.

Bár az első kérdés éppen másra irányult. A kérő arra volt kíváncsi, vajon mi vitte a századost arra, hogy szolgája gyógyulásáért római létére elmenjen egy zsidó rabbihoz és egy szolga, rabszolga, tehát pótolható „tárgy” érdekében kérjen segítséget egy megvetett néphez tartozó tanítótól. A Mt 8,5-13 üres helyét vizsgáló jelenetben a százados és barátja képviselte a fókuszpontot. Kettejük feszült párbeszéde világított rá arra, hogy a százados édesapja életének megmentése miatt volt olyan mértékig hálás szolgájának, hogy miután Apollóhoz hiába fohászkodott súlyos áldozatokkal, másutt keresse a megoldást. Útja során talált rá a Mesterre. A kórus hangosította ki belső vívódását és a megoldás felé vezető útkeresést is. A szolga, bár megjelent a színen, de inkább csak az érzelmi ráhangolódáshoz segített hozzá, így pedig a végén a csoda – a Bibliától eltérően - Jézus személyes közreműködésével zajlott.

A második kérés már a teljes Szentírás kulcsmondatát feszegette. A kérő azt a mondatot szerette volna látni, ami a János 3,16: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta … A játszók – ki-ki a maga megélte módon – jelenítették meg képileg – egyénileg és egymással interakcióban is – ezt az Isten végtelen szeretetét bizonyító mondatot. Hanggal, egy-egy szó ismételgetésével, rengeteg mozgással. A magzattól a keresztig. Az egyéni tragédiától az örömhír befogadásáig. A kérő elsírta magát, mert mint mondotta, sosem gondolta volna, hogy erről így is lehet szólni. Ennyi módon, ennyire személyesen. Maguk a játszók is ezt az este – legalábbis egyik – csúcspontjaként élték meg.

A harmadik kérés aztán megérkezett a karácsonyi ünnepkör csúcspontjához, azon „áldott éjszakához”, amikor megszületik a Megváltó, megérkeznek a pásztorok, ajándékot hoznak a bölcsek. És minden megtörténhet. A kérő arra volt kíváncsi, hogy mi az ami megtörténik – minden síkon. Jött és szólt a csillag, érkezett a pásztorokhoz az Angyal, hogy küldje őket Jézushoz,  beszéltek a fák és bokrok, sőt még a három királyok sziluettje is felsejlett. Egy igazi varázséj jelent meg a színpadon. Annyira, hogy ez a kérő is elsírta magát és megajándékozottságáról tett vallomást. Ez után nehéz volt újra szerepre készen állni.

A negyedik, utolsó kérés Sámuel elhívásának (Sámuel könyve 2. és 3. fejezet) előzményeit firtatta: ki mit hallott – adta a címet a kérő, aki a színpadra álmodta Élit és (a Szentírásban csak kettő, a kérő számára)háromzüllött fiát, valamint a kis Sámuelt. S ajándékba még megkapta az élő kövekből épült templomot: ismét a kórus hangosította fel a belső vívódásokat, közvetített Isten hívását és áldását. Az egyik játékos szerint ez volt az este leginkább tökéletes koreográfiájú jelenete. Hallottuk Éli aggályait, tépelődéseit. Láttuk az Istenhez és Élihez végletekig engedelmes és hűséges Sámuelt, valamint Éli eltévelyedett gyermekeit, akik vágyták, de töredékét sem kapták meg annak a figyelemnek, amiben Sámuel részesült. Magatartásuk végleg elvágta őket apjuktól és Istentől.

Az utolsó – már inkább mozgó kép, mint jelenet – a tabló volt. Ebben a játékosok a számukra legmeghatározóbb, legemlékezetesebb mozzanatot jelenítik meg az egész estéből, s kapcsolódnak valamilyen gesztussal egymáshoz, egy képet kialakítva, mintegy összefoglalva az egész estét. Láttuk itt többek között a megkötözött, de Isten szeretetére szabaduló embert; az Örömhírt hozó angyalt; az éhes és az Úrral jóllakó férfit és még sok-sok minden mást. Mindent, ami a kulcsmondatot kihangosította: mert úgy szerette Isten a világot.

S bár a világítás és az akusztika nem volt tökéletes és a játékosok is meglehetősen halkak voltak, a nézők visszajelzése alapján elmondható, hogy ez egy áldott este volt. Méltó indítása az idei adventnek. Úgy legyen!

Hargitai Katalin      

Zsolt 22 (21), 2

Isten a pszichiátrián lakik.

Ismeri a fehér vaságyak,

steril lepedők,

rácsos félelmek getsemani kertjét.

Csíkos pizsamájában borostásan

bolyong és nem találja,

melyik kórterem az övé.

Vagy kiabál, hív valakit,

de senki nem tudja,

ki az, aki szólít.

Akár amikor azt hitték,

Illést hívja.

               Tompa Zsófia

A Meglepetés Színház 3. váli nyári tábora

Edzőtábor 2018

A szakmai edzőtáboraink, évről évre,  egymást múlják felül! Idén sem volt ez másképp! Úgy tűnik, hogy Vál, immáron harmadik alkalommal is, valamilyen módon jelentett Változást a társulatunk életében.

Második táborunk IRÉN nélkül, mégis IRÉNNEL!

Számomra ez a tábor a veszteségek és nyereségek tábora volt.

 Azt gondolom, hogy a veszteség idővel nyereséggé Változik, és ez elsősorban rajtunk múlik. Azokon, akik megélik, átélik ezeket a veszteséges és nyereséges helyzeteket, szituációkat.

Veszteség: Mindazok, akik nem tudtak velünk lenni.

Nyereség: Szeretet közösség, egymás nehézségeinek hordozása, szolgálat egymásért, újabb rögtönzési technikák kimunkálása, egy magasabb szintre lépés ezáltal.  András, Zsuzsa, Pali, M. Márti

Talán elcsépelt szlogen és talán egy kis plagizálás, de nekem ez most nagyon idevaló:

EGY MINDENKIÉRT, MINDENKI EGYÉRT!

Hálát adok Istennek ezért a négy napért!

Petus Márta

 Fotók: Petus Pál

A program a II. kerületi önkormányzat támogatásával valósult meg.

   Az "Hang, zene, mozgás" c. program a Budapest II. kerületi Önkormányzat Közoktatási, Közművelődési, Sport és Informatikai Bizottságához 2018-ban benyújtott pályázatunk része.

   A két különböző bölcsődében májusban megtartott tréning kifejezetten a bölcsődei év befejező szakaszához nyújtott - reményeink szerint - segítséget, feltöltődést a gondozónőknek. A tréning, igény szerint, szeptember-októberben folytatódik. Az őszi alkalom majd az évkezdésre koncentrál.

A tréning megvalósulásáról a program koordinátora, Petus Márta írt összefoglalót:

               

"A tenger, mondtad..., 

s azóta ez az egy szavad jelenti számomra a tengert, 

s azt is talán, hogy te ki vagy."

                   /Pilinszky János: A tenger/

„Hang, zene, mozgás” 

Érzékenyítő tréning kisgyermeknevelőknek

  A II. kerületi Önkormányzat által kiírt pályázat része a kerületben működő bölcsődékben dolgozó kisgyermeknevelőknek megajánlott programunk.

Két alkalommal, május 25-én és 31-én két-két bölcsőde kisgyermeknevelői részvételével valósítottuk meg pályázati programunk egyik részét.

Új célközönség, új lehetőség. A színházi próbákon, műhelyeken is gyakorolt dramatikus, zenei, mozgás elemeket egy számunkra ismeretlen környezetben próbálhattuk ki. Izgalmas volt a feladat. Hogyan, milyen formában, milyen feladatok segítségével tudjuk kicsit átalakítva, leegyszerűsítve, de a lényegét nem elvéve megvalósítani mindezeket ebben a körben?

A két alkalom után én, mint a program koordinátora, azzal az érzéssel gondolok a két délutánra, hogy jó volt ott lenni, jó volt részese lenni, jó volt előkészíteni a két délutánt. Szeretettel, nagy nyitottsággal fogadta a II. kerület Egyesített vezetője és a bölcsődék szakmai vezetői elképzelésünkről szóló tájékoztatásomat. Együttműködők, segítőek voltak a szervezésben és előkészítésben egyaránt.

Jó volt nekem, - aki negyven évet töltött el ebben a szakmában -, egy kicsit otthon lenni, egy teljesen más szerepkörben. Jó volt megtapasztalnom, hallanom, azokat a megnyilvánulásokat, gondolatokat, amelyeket a feladatok közben, és a záró-reflektáló körökben osztottak meg a résztvevők.

Nem valósulhatott volna meg azonban ez a program, ha színházunk két tagja, Zsófi és Éva nem fogadja szívébe azokat a gondolatokat, elképzeléseket, amelyekkel megkerestem őket, hogy létrejöhessen mindez. Fáradtságuk ellenére, örömmel és izgalommal állították össze a feladatokat. Egy kellemes, teázóban, megbeszéléssel töltött két óra után már tudtam, hogy nagyon jó dolog készül. A kis csapat összeforrt, egymást segítve az előkészítésben, a lebonyolításban. Ahogy a második alkalommal elhangzott, „alázattal” tudtunk együtt lenni.

Nem tudjuk még, hogy pályázatunknak mi lesz a sorsa, de az biztos, hogy akik részesei voltak a két délutánnak, elvittek valamit lelkükben, szívükben.

Jó volt veletek lenni, Zsófi, Éva! Köszönöm!!!

Petus Márta

Képek: Petus Márta

Váli morzsák - 8. rész

Szavak helyett

Marci iskolai tanulmányai alatt színjátszó körökben vett részt, gálaműsorokon lépett fel, jelenleg a Pervinka Népmeseszínház tagja. A Meglepetés Színház társulata meghívására idén első ízben táborozott velünk.

"Hosszú ideje, állva, ülve, fekve, Budapesten, vízparton próbálom, de nem megy szavakba önteni azokat az élményeket, amiket veletek éltem át. Amint hazaértem magától jött a Psalmus Hungaricus... Ennél hitelesebben nem tudom magamat kifejezni, azóta is sokszor újra és újra felteszem."

https://www.youtube.com/watch?v=5gYZoC3GmR8








(Nagyon mély és ihletett pillanatok sűrűsödtek a tábori négy napban. A komoly munka mellett jelen volt azért a jókedv is. Jóízű beszélgetések, reggeli torna, a terített asztal örömei és a közös étkezés -sőt a terítés és az étkezések utáni rendrakás-, az együttlét felhőtlen öröme gyakran varázsoltak felszabadító, boldog nevetést az arcokra. Mint itt is... - a szerk. :-) )

Váli morzsák - 7. rész

   András sorait olvasva visszatér a tábori napok varázsa. Katartikus pillanatokat idéz meghitt hangú levelében.

András a csoport bal szélén a váli napsütésben :-)

Kedves barátaim ! 

Elnézést kérek, hogy én csak ily megkésve   „görgetem” elétek a morzsáimat.  Az eddigi nyári táborok közül ezt élveztem a legjobban. Kezdetben volt bennem egy kis aggodalom, mert én nem elsősorban  a rögtönző színészi mesterség  gyakorlásáért mentem, hanem miattatok.  Egyszerűen csak azért, hogy együtt legyünk és gyönyörködhessem bennetek, mert nagyon nagyra értékelem azt, amit csináltok. Aztán végül is szépen belefolytam a játékba, mert sikerült az együttlét részének és nem feladatnak tekintenem.

Feltöltődtem Veletek,  a baráti légkör  feloldotta a gátlásaimat. Igaz, csak két napot voltunk együtt, de azalatt is sok emlékezetes és megható pillanatot megéltem. Nagyon szép volt  az a feladat , hogy  mutassuk be egy személyes istenélményünket. Mennyi őszinte és mély kitárulkozás, önvallomás, dráma és katarzis!! Megható volt, ahogy  Béla megerősítette köztünk Irén jelenlétét és csendesen szolgált a kamerájával.  Aztán mivé is lett az  a spontán jelenet, amikor elkérte a társulattól Irén delfines kendőjét! Ahogy  lassan köré fonódtunk, átöleltük és  énekelve simogattuk, az olyan esszenciája volt az emlékező, felemelő és megtartó szeretetnek, ami megmutatta a Társulat igazi erejét!

Aztán megrendítő volt számomra az a játék is, amikor a mennyei színen kellett visszaemlékeznünk a szerepünk szerinti  földi életünkre és erről beszélni a teremtő Atyával. Ami akkor és ott történt –azt hiszem- az mindenkinek a „magánszínháztörténeti” csodája  lehet. Zsófi átlényegült érző és a szeretetlenséget, az elveszettséget sirató Atyaistenné. Én azt hiszem, abban az átlényegülésben valóban az Isten közölt velünk valamit.  Marci bolyongása Júdásként  szintén nagyon megérintett. A centinként arrébbrugdosott fémdoboz hangját még most is hallom.

Aztán eszembe jut még a saját „tanúságtevő” jelenetem a kapott tehetségről. Annyira jó volt, hogy az Istent „megtestesítő” Dudó  kicsit később érkezett és így el lehetett sütni, hogy  még tovább kell  esdekelnem az érintő kegyelemért.

Köszönöm az őszinte és mély beszélgetéseket. Köszönöm, hogy lelkes pártoló tagként is teljes értékűnek érezhettem magam közöttetek. Bocsánat, hogy minden  említésre méltó élményről  és alakításról nem tudok beszámolni.  Túl hosszú lenne, hogy leírjam.

Köszönöm Tündének és Ildikónak, hogy kreatív ötleteikkel, szeretetükkel  és bizalmukkal kihozták belőlünk azt, amire az adott pillanatban képesek voltunk.

Baráti ölelés mindenkinek: András

( Ja, és a közös dobolás, zenélés is nagyon jó volt!!! )

Váli morzsák - 6. rész

 Kezdettől a szervezés lelke, mozgató motorja. Munkája kiterjedt a pályázatírás érdemi részétől az apróbb s nagyobb gyakorlati tennivalókon át egészen a fényképes dokumentáció megoldásáig. És miközben minderre figyelt és gördülékennyé tette előkészítő munkájával és folyamatos figyelmével tábori létünket, egyúttal teljes értékű tagja volt a zenészek csapatának. Sorolhatnám még, de inkább beszéljen ő: Márti, az alábbi beszámoló szerzője.

Újra Válon táborozunk

  Hurrá! „A biblia közel jön, nem holt beszéd és régi betű többé” című pályázatunk elnyerte a bírálók tetszését! A II. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének Közoktatási, Közművelődési, Sport és Informatikai Bizottsága, 130 000.-Ft támogatást nyújtott. A támogatást a következő évadra történő felkészülést megalapozó tábor megvalósításához használtuk fel.

Ha Vál és tábor: logisztika, egyéb szervezések, Márti

Akkor kezdjünk is hozzá: Ki jön? Ki szállítja a cuccokat? Autósok és utasok társítása, csomagolás, pakolás, ki mit hoz a közös étkezésekhez, mi mennyibe kerül, szobabeosztás, ebédek rendelése, ki kér ágyneműt, stb. Levelek sokasága kering a levelezőlistán.

Július 6.-ra azonban minden összeáll. Én korábban érkezem Szent Mihály majorba, hogy a csapat érkezéséig átvegyem a szobákat, a konyhát, és a szükséges dokumentáció is elkészüljön minderről. A major kapuján belépve, kedves társaim is kerülnek. Két kutya kísér a házhoz, ahol személyesen találkozom eddig csak telefonos kapcsolattartóval, Máriával, és a ház gondnokával, Attilával.

Hú! A hivatalos tennivalókat éppen befejeztem és már nyithattam is a kaput az autón érkező csapatnak. Pakolás, hurcolkodás, teremrendezés, szobákban elhelyezkedés, egy rövid megérkezés, találkozás az ismert környezettel és az első ebéd is megérkezik. A táborkezdés logisztikailag megoldva!!!!!

Tábornyitás a kápolnában. Főszerep Péteré és Zsu-é. Bibliai igét választok. Hangosan olvasom, majd megosztom a körülöttem lévőkkel és ők is megszólítanak. Ízlelhetjük, megérintődhetünk az igékkel. Mindezek az igék végig kísérnek bennünket a tábor végéig, a ház valamelyik részén. A kápolnában, szobában, konyhában, a lépcsőházban, a ház falán, a közösségi teremben. Így lakja be a házat és érkezik meg közénk, Isten, Jessua és a Szentszellem.

A négy nap műhelyei alkalmával többször is megjártuk a poklot, a mennyországot, a sötétséget, fényességet, a mélységet, magasságot. A hangszerek társaimmá váltak és általuk teljes jogú alkotó társsá válhattam.

Ildikó, Tünde, akikkel közösen jártuk útjainkat. Megtapasztalva a kitaszítottságot, gonoszságot, a gyűlöletet, a fájdalmat, a gyötrelmeket, a bocsánatkérés, a saját magunkkal való szembenézést. Ilyenek vagyunk emberek. Esendőek, bűnre hajlók, kedvesek, vidámak, szomorúak, szeretetre vágyók.

Sabat: Lehetőségem volt a sabbati gyertyát meggyújtani, és együtt köszönteni a szent szombatot. /fény, bor, kalácstörés, só/ és elbúcsúztatni. /bor, illatos fűszerek, fonott gyertya, körmünkön a fény tükröződése/ Elmondhattam a csodálatos áldásokat, imákat és elmondhattam mindazt, amiről szólnak ezek a szokások, szertartások.

Testi-lelki felüdülés: Föld, víz, levegő, zene, mozgás, a testünk mozdulataink megélése. Hullámzás testben és lélekben. Hempergés a selymes fűben. Gurultunk, másztunk, kúsztunk, így keresve egymást, néha egymásba gabalyodva. Milyen jó is kicsit a föld közelébe lenni, érezni a fű illatát, a föld göröngyeit. Ez az idézet jutott eszünkbe, „lomha földi békák szanaszét görögnek.” Jó ott a földön lent lenni és elengedni a kötöttségeinket.

Még egy kis morzsa: Péter a kőszikla, levendula illat, báj, szépség, nőiesség ez Zsu. Marci-Júdása és Marci, Éva-Júdás, és Zenta mint föld és anya és a csodás bibliai ige olvasása. Ildikó- Tünde, akikkel együtt jártuk be a poklot és a mennyországot, akik figyeltek, izgultak, sírtak örültek velünk. Márti, mint értő és érző néző, és drága Béla a kamerával, aki megidézte Irént a kedvenc kendője mögött állva. Julika az örök fiatal és a tuti megmondó és gondoskodó. Sziszi, Dani Ádám és Évája?! Zsófi Kajafása és házasságtörő asszony játéka, a megvetettség-gonoszság gyötrő fájdalma. András apasága-fiúsága, Misi zenéje, milyen jó volt köztetek, lenni, együtt lenni! Köszönöm!

Jó volt újra Válon lenni. Köszönjük a lehetőséget a Szent Mihály major tulajdonosainak, kedves házigazdáinknak, és a mindennapi gondoskodást Attilának, Máriának!